2.1.3.4. Kreatív képességek nevelése

A kreatív képességek nevelésének legfőbb célja: az utánzáson, mintakövetésen, az emlékezésen alapuló tanulás eredményeiből kiindulva az individuum egyedi megismerő, érzés- és cselekvésbeli tulajdonságainak megjelenítése a gondolkodási folyamatokban és a létrehozott "produktumokban". A kreatív képességek fejlesztésével, illetve megtanulásával a felnövekvő ember az értékteremtő aktivitásban, a környezet átalakításában, a létrehozásban, valamint az önalkotásban szerez gyakorlatot. A kreatív képesség kibontakozásának egyik belső forrása az öröm-, és vidámságélmény, amelyet az esztétikai nevelés egyes kutatói a személyiségfejlődés szempontjából a művészetek egyik legfőbb pedagógiai értékének tartanak. Ez az élmény növeli a gyermek biztonságérzetét, ösztönzi a dolgok felfedező megismerésére, a cselekvésekben való részvételre. (Mesterházi, 1998)

2.18. ábra: Az élményből született alkotás [Forrás: saját gyűjtemény]

A szenzoros integrációs terápiákban részt vevő gyermek, fiatal felnőtt hintázik, pörög, lovon ülve egyensúlyozik, ringatózik, álmodozik, olyan mintha „csak” jól érezné magát, játszana, szórakozna. A játékhoz tér is kell: egy biztonságos, érdekes játékeszközöket is felvonultató, a kreativitásra módot adó tágasságú. Pszichésen pedig az én és nem én határán elhelyezkedő „potenciális tér”, amely az emberi fantázia és játék tere, ahol éppen annyi kihívás, veszély vár ránk, amellyel még éppen meg lehet küzdeni. Itt lehet az ember örömteli, spontán, újat akaró, de meg lehet élni a félelmet és a rettegést is. A terapeutára vár az a feladat, hogy kliensét, legyen az bármilyen életkorú, kísérje azon a felfedező úton, amely a megnehezített körülmények között keresi az éppen elégséges kihívást tartalmazó, nem unalmas, de nem is elviselhetetlen szorongással kísért játékhelyzetet. (Szvatkó, 2012) A lovasterápia egy olyan izgalmas, kalandos terápiás eljárás, amelyben a gyerekek, fiatalok megélik a veszély érzését, s éppen ezért a terápiában való részvétel számukra egy komoly kihívást is jelent. A félelem leküzdése, egyes feladatoknál a bátorság, a kockázat felvállalása mind olyan mozzanat, amely a lovasterápiás foglalkozásokhoz hozzá tartozik. S minden lovasnak meg lehet találni a számára még elégséges kihívást, amelyről maga döntheti el, hogy felvállalja-e, végrehajtja-e. Van olyan gyermek, fiatal, akinek a lovon való megfordulás, s van olyan lovas, akinek a vágtázó lovon való egyensúlyozás a kihívást jelentő feladat. A gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna során a lovon ülőnek nagyon fontos, hogy egyes feladathelyzeteket önállóan, értelmét és leleményességét felhasználva oldjon meg. Az önalkotás folyamatát meg lehet jeleníteni rajzon, gyurmafigurán (2.18. ábra), illetve az átélt élményekről lehet mesét, történetet kitalálni.