3.2.8. Összefoglalás
A kutya, a farkassal ellentétben születésétől fogva vonzódik az emberhez. E társas készsége a domesztikáció egyik fontos következménye, mert ez képezi alapját a kutya ember felé mutatott, „gyermekszerű” sajátosságokkal jellemezhető kötődési viselkedésének.
A kutya-gazda kötődési kapcsolat jól vizsgálható a gyerek-szülő kapcsolat mintájára, mivel pszichológiai szempontból hasonlít a szülő-gyermek kapcsolathoz: ugyanúgy aszimmetrikus és alapvetően függőségen alapuló.
A kötődés egy nagyon fontos viselkedés-szabályozó mechanizmus, amely a kutyában nagyon korán megjelenik, és az emberrel való kapcsolataiban élethosszig fennmarad. A kötődési viselkedés aktiválódása meghatározott kritériumok alapján könnyen azonosítható (közelség- és kontaktuskeresés, szeparációs stressz, a kötődési személy újra megjelenésekor a szorongás megszűnésére utaló jellegzetes üdvözlési viselkedése).
A gyerekszerű kötődésért felelős viselkedési program a kutyává válás egyik fontos „evolúciós szerzeménye” mely kulcsszerepet játszott abban, hogy a kutyává váló farkas bekerülhessen az embercsoport tagjai közé. A „gyerekszerű” kötődés viselkedési jegyei ugyanis az emberből automatikus viszonzást, érzelmi elfogadást váltanak ki, ami a domesztikáció korai szakaszában nagyban növelhette a kialakulóban lévő kutya túlélési esélyeit.
A kutya emberrel való együttműködési készsége szintén mutat a domesztikációra visszavezethető jellegzetességeket. Míg a farkasok kreatív és kitartó önálló problémamegoldók, a kutya feltűnően ügyetlen és hamar feladja a próbálkozást hasonló helyzetekben. Ugyanis a domesztikáció egyik lényeges következményeként, a farkas-ős önálló probléma-megoldási készsége helyett a kutyában felerősödött az emberrel "társas egységben" való együttműködési hajlam. Ennek jellegzetes viselkedési tünetei az önállótlanság (dependencia) és az olyan kapcsolattartó, „segítségkérő” viselkedések, mint a gazdára nézegetés vagy vokalizálás.
A fejlett együttműködést igénylő feladatokban azonban a kutyák egyedülállóan jól teljesítenek. Képesek komplementer módon kooperálni az emberrel, a dominancia és kezdeményezés folyamatos váltogatása révén magas szintű interaktivitással jellemezett együttműködést valósítanak meg. Efféle tevékenységet korábban csak az embernél figyeltek meg.
A kutyának veleszületett késztetése van az emberrel való szemkontaktus keresésére, míg a farkasokban még intenzív szocializáció után sem jelenik meg ez a viselkedés (csak speciálisan erre irányuló tréninggel lehet elérni). Az hogy a kutya számára az emberi arc és szemek vonzó ingerekké váltak, nagyon fontos viselkedésbeli változások elindítója volt. Ugyanis ez képezheti alapját annak a kifinomult kommunikációs rendszernek, mely a kutya és az ember között működik.
A kutya és ember között sokféle formában megnyilvánuló érzelmi-élettani szinkronizáció mehet végbe. Aszinkronizációs hatást különböző társas ingerek (pl. szemkontaktus, simogatás) közvetítik.
Továbbá meglehetősen fejlett képességekkel rendelkezik az ember viselkedésének megfigyelése és annak hasznosítása terén is. Képes arra, hogy az ember akciójából felismerje a lényeget és adott esetben bonyolult tanulási szabályokat kövessen, sőt akár utánozza a látottakat. Ez mindenképpen figyelemreméltó képesség, hiszen a kutya képes ily módon a saját tapasztalatait az embertől látottakkal működőképes egésszé ötvözni.
Megfigyelések igazolják azt is, hogy a kutyák rendelkeznek egyfajta rítuskialakító képességgel, és az emberi tevékenységet megfigyelve hajlamosak számukra önmagában értelmetlen szokásokat, rutinokat kialakítani. Ez a kutya „emberszerű” készségeinek egy olyan fontos eleme,mely alapvetően szükséges a csoporttársak viselkedésének összehangolásához,és az emberi csoportba való konfliktusmentes beépüléshez.
A közelmúltban végzett tudományos vizsgálatok elég adatot szolgáltatnak ahhoz a feltételezéshez is, hogy a kutyák a háziasítás során specifikus, kommunikációs képességeiket érintő szelekción mentek keresztül. Ez nyilvánul meg az ember irányjelző gesztusainak és figyelmi állapotot jelző viselkedéseinek kifinomult értelmezésében, fejlett szótanulási készségeikben valamint abban, hogy maguk is változatos módon képesek kommunikatív interakciót kezdeményezni az emberrel.
A kutya kommunikációs készségei révén sajátosan kifinomult képességekkel rendelkezik a tekintetben is, hogy az emberi csecsemőkhöz hasonló módon képes legyen felismerni a tanítási helyzeteket, és ezekből a helyzetekből a szükséges elsajátítandó ismeretet ki tudja szűrni.