3.3.3.3. Képesség- és készségfejlesztés

További fontos kapcsolat a kutya és a valamilyen fogyatékkal élő ember között jöhet létre, legyen az felnőtt vagy gyermek. A terápiás és fejlesztő foglalkozások során sikerrel alkalmaztak kutyát értelmi fogyatékos felnőtteknél (Paris, 1995), csakúgy, mint súlyos tanulási problémákkal küzdő gyermekeknél (Chamradova, 1995). Az eredmények azt mutatják, hogy a kutya, mint motiváló ágens, illetve mint „szociális serkentő” elősegíti a fogyatékosok figyelmének fejlesztő feladatra való fókuszálását, s a terapeutával való intenzívebb közreműködésre motiválja őket. Sőt, az is kiderült, hogy kutyás terápia segítségével javítani lehet az érzelemfelismerés zavaraitól szenvedő gyermekek és felnőttek azon képességét, hogy mások érzelmeit gyorsabban és pontosabban felismerjék(Stetina és mtsai. 2011, http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1558787810002467).

Összességében elmondható, hogy a kutyát gyakran alkalmazzák a legkülönbözőbb képességek illetve készségek fejlesztését célzó terápiákban is, beleértve az értelmi- érzékszervi- és mozgásfejlesztést (nagymozgás, finommotorika), a kommunikációs képességek és társas viselkedési készségek fejlesztését, az imaginatív játék-készség javítását valamint a beszűkült érdeklődés és aktivitás kiterjesztését célzó eljárásokat.Az eredmények azt mutatják, hogy a kutya – mint motiváló ágens, illetve mint szociális serkentő – elősegíti a fogyatékos személyek figyelmének a fejlesztő feladatra történő fókuszálását, s a terapeutával való intenzívebb együttműködésre motiválja őket (Davis, 1992). A beteg gondolatait a kutya eltereli a fájdalmukról, szenvedéseikről, és ami a legfontosabb, és amire embertársaink kevésbé képesek, a betegségtudatról.