2.1.3.5. Szociális képességek nevelése

A szociális képességek nevelésének az a célja, hogy elősegítse a felnövekvő gyermek számára a személyközi kapcsolatokból származó élmények feldolgozását, a kapcsolatok kialakítását, a részvételt a szociális aktivitásban, a tájékozódást a különféle szociális struktúrákban, s mindezek segítségével hozzájáruljon a gyermek identitásának, önismeretének kialakulásához (2.19. ábra). A szociális képességek fejlődését elsősorban az hátráltatja, hogy a gyermek az egyéb képesség-területeken mutatott gyengébb teljesítményei miatt olyan visszajelzéseket tapasztal a környezet részéről, amelyek elbizonytalanítják, csökkentik a szociális akciókban való részvételi késztetését. (Mesterházi, 1998) 

2.19. ábra: Bizalom a kapcsolatban [Forrás: saját gyűjtemény]

A szociális képességek nevelése az egyik legfontosabb terület az autizmussal élő személyek pedagógiájában. A gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna foglalkozásokon részt vevő autizmussal élő gyermekeknél az érzelmek, érzékelés, utánzás, kapcsolat, figyelem fejlődése megfigyelhető. (Hameury és mtsai, 2010)

A szenzoros integrációs terápia egy olyan élményekben gazdag tapasztalatot jelent, melynek társadalmi szükségessége a természeti népeknél teljesen egyértelmű volt. A serdülőkori beavatási rítusok például megkönnyítik a leválást az anyáról, az identifikációt a felnőtt szereppel, elősegítik a pszichoszexuális fejlődést, a szociális kompetenciát, a szexuális érettséget, valamint előkészítik az ifjút a párválasztásra. Az ingerek keresésének egyik legintenzívebb módja a vándorlás. A vándorlás során a serdülő mélyről jövő szükségletét érzi annak, hogy elszakadjon a szülőktől, a családtól, és teljes lényét betöltse a felfedezés élvezete. (Rózsa, 1999)

Az állatokkal való kapcsolat megkönnyíti az emberi kommunikációt, és jelentős segítséget ad a fiatal nevelésében. A lovaglás egy olyan veszélyes helyzet, amelynek a megélése, megtapasztalása egy egyéni, önálló feladat, amit a gyermek, a fiatal a szülőtől távol él meg. Egy állattal való kapcsolat során meg kell tanulniuk bizonyos biztonsági és egyéb szabályokat. Meg kell tanulniuk a különböző helyzetekhez alkalmazkodni, a körülményeknek megfelelően adekvátan dönteni, cselekedni, viselkedni. Ezáltal fokozható feladat- és szabálytudatuk, kitartásuk, önállóságuk, felelősségérzetük önmaguk iránt. A lóval való kapcsolat nagymértékben hozzájárul a szociális képességek fejlesztéséhez, mivel a lónak azonnali visszajelzései vannak minden problémát illetően, ezáltal a lovasok mindig tudják mikor cselekszenek helyesen és mikor nem. A lóval való közös munka olyan motiváló erő, hogy gyakran a foglalkozások során nincs is szükség más motiváló tényezőre, sőt gyakran ez a hatása kihasználható a gyerekek életének egyéb területein is (pl.: az érzelmi nevelésnél, szociális szabályok elsajátításánál). (Bozori, 2002) Az etetésnél, itatásnál a szociális kompetenciát bővítjük és a ló iránti felelősségvállalást ébresztjük fel. Ez a feladat segít legyőzni a félelmet és a lóval való szoros kapcsolat kialakulást idézheti elő. (Terhorst, 2001; 2.20. ábra)

2.20. ábra: A félelem legyőzése (autizmussal élő kislánynál) [Forrás: saját gyűjtemény]

A lovaglás sikeres megvalósításához kapcsolódó követelmény az akarati tulajdonságok kialakítása, formálása: bátorság, kitartás, céltudatosság, felelősségvállalás és helyes önértékelés nélkül nincs mérhető eredmény. Ezek a tulajdonságok szorosan összefüggnek a cselekvéssel és annak eredményességével, hatásaival. Egy-egy feladat sikeres végrehajtása a gyerekeket örömmel, elégedettséggel, büszkeséggel tölti el, hiszen a lovaglás során számos dicséretet, pozitív megerősítést kapnak. Mindez segíti és előidézi a pozitív önértékelés és énkép kialakulását. A lovak közelsége már magában is stresszoldó hatású, hiszen látványuk esztétikai szempontból is egy örömforrás. A vesztibuláris ingerlés kedvező hatásai megmagyarázzák a lovasterápia szorongáscsökkentő, stresszoldó, megnyugtató, ellazító hatásait is. A gyerekeknek, fiataloknak meg kell tanulniuk odafigyelni a másikra: felismerni a ló szükségleteit, igényeit. A lovaglás hatására ezért a gyerekek magatartása és személyisége pozitívan változik, fejlődik. Maga a lovaglási helyzet, a lóval való foglalkozás, a ló ápolása, vezetése, gondozása lehetővé teszi a feszültségek, a szorongás oldódását, a szeretet kimutatását, a felelősség kialakulását egy másik élőlény iránt. A lóval foglalkozó kinyílik a környezetére, hiszen együtt kell működnie a társaival és a lóval is például a csoportos gyakorlatok, lovastorna feladatok során. Le kell győznie az indulatait is, mivel a lovas hamar rájön arra, hogy saját belső feszültségei átragadhatnak a lóra, s annak kellemetlen következményei lehetnek (pl.: ideges ló sokat nyihog, csapdossa a fejét, engedetlen). A lovaglás mindezen hatásai miatt növeli a lovas külvilág iránti érdeklődését, s a lovasnak lehetősége nyílik a világ lóhátról történő felfedezésére, elfogadására, megértésére. (Bozori, 2002)