2.1.1.3. Problémamegoldás, felfedező tanulás
Már az anyaméhben elindul a gyermek számára a világ felfedezése. A gyermek úszik a magzatvízben, a tapintási ingereket eleinte a magzatvíz szüntelen „simogatása”, majd később az anyaméh falának érintése biztosítja a magzatnak. A gyermek maga is megérinti önmagát a karjával, kezével, lábával. A bőrében kialakulnak a különböző ingerek számára az érzékelő receptorok. (Kiesling, 2014) A világ megismerése egyben a gyermek fejlődését is jelenti. A tapasztalatokból kiinduló kérdés megfogalmazása, a probléma felvetése (pl. a lóra szállás problémája) a fejlődés előfeltétele (2.5. ábra).
2.5. ábra: Egy megoldandó probléma [Forrás: saját gyűjtemény]
A lovas sokszor nem hiszi el, hogy egy ügyességet kívánó feladatot ő jól meg tud oldani: például lépő lovon ülve karikákat kell egy bottal leemelnie a terapeuta botjáról (a probléma megoldásához szükséges eszközök kiválasztása, használata, feltevések a lehetséges megoldásokról, többféle megoldási mód keresése). Ismeretek és vélemények alapján a lovon ülővel a probléma megvitatása, pontosabb körülírása. A lovon végzendő gyakorlat megbeszélése, kivitelezés átgondolása. Felfedezni a büszkeséget és örömöt a jól megoldott, problematikusnak hitt feladat elvégzésekor. A lovasok meggyőződhetnek arról, hogy az életükben felmerülő egyéb problémákra is megoldási módokat lehet keresni (saját tapasztalati és gondolkodási próbálkozások eredményeinek általánosítása, a gyakorolt készségek alkalmazása más feladatokban). A felfedező tanulásban a fiatalok olyan cselekvéseket, gondolati műveleteket és megfigyeléseket végeznek, amelyek által az irányító segítségével eljutnak új összefüggések felismeréséhez. (Mesterházi, 1998)
Megfelelő hely (lehetőleg idősebb fákkal rendelkező nagyobb terület) esetén létre lehet hozni szenzoros parkot. (Ennek minta-értékű példája valósult meg a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat fóti Lovasterápiás Központjában.) A parkot úgy érdemes kiépíteni, hogy minden játékával, eszközével lehetőséget teremtsen a különböző szenzoros ingerek megtapasztalására és a szenzoros integráció tréningjére. A parkban lehetnek emelkedők; lejtők; vizes-kavicsos-homokos-mulcsos árkok, kanyargós ösvények. Át lehet lovagolni különböző méretű, anyagú kapuk alatt is, ahol különböző szalagok, zsinórok lóghatnak rá a lovasok testére (2.6. ábra).
2.6. ábra: A szenzoros park egy részlete a fóti Lovasterápiás Központban [Forrás: http://www.lovasterapia.hu/galeria]
Az ösvényt szegélyezhetik kis házikók, melyekben a terápiás céloknak megfelelő játékokat, írásos és képes üzeneteket lehet elhelyezni. A fák törzsére erősíthetőek tapintós korongok, s olyan érzékelő játékok, melyek szaglási, haptikus, taktilis, akusztikus és vizuális ingereket közvetítenek (pl. golyós pálya a fa törzse köré csavarva). Áthaladhatnak a lovon ülő gyerekek billenő lapon - mely hasonlatos egy nagy mérleghintához - és domború hídon is. Ezek különleges vesztibuláris élményt okoznak a lovasoknak. A vak és az autizmussal élő gyermekek szenzoros fejlesztésében kiemelkedő jelentőségűek a szenzoros parkban megtapasztalt élmények. (Bozori, 2011) A gyermekek, fiatalok a folyamatos kihívások leküzdése, megoldása által felfedezik saját erőiket, erősségeiket, melyek meghatározóak a helyes önértékelésük kialakításában.