3.2.4.1. Tanulás más kutyától illetve embertől

Az előzőekből is látszik, hogy szociális tanulásra elsősorban ott számíthatunk, ahol a megfigyelő és a demonstrátor között társas kapcsolat alakul ki, vagy legalábbis elviselik egymás jelenlétét. Szükséges még a viszonylag fejlett elme és a viselkedés plaszticitása, változatossága, hogy egyáltalán legyenek olyan viselkedésformák, amelyeket el lehet tanulni egymástól. A kutya mindezen szempontoknak megfelel, tehát esetében nagy valószínűséggel várható szociális tanulási képesség felbukkanása;nemcsak a kutyák tanulhatnak egymástól, hanem jó eséllyel elsajátíthatnak az embertől látott megoldásokat is.

Ami a fajtárstól való tanulási képességeket illeti, leggyakrabban anya-kölyök viszonylatban láthatjuk megnyilvánulását.  Kimutatták például, hogy kábítószer keresésre kiképzett szukák kölykeinek szagnyom követő képessége sokkal jobb lesz, amennyiben lehetőséget biztosítunk számukra, hogy kölyökként, az anyjuk mellett tartózkodjanak, amikor az a drogkeresését gyakorolta kiképzőivel (Slabbert és mtsai. 1997, Kubinyi és mtsai. 2009, http://www.researchgate.net/profile/Peter_Pongracz/publication/228622484_Dog_as_a_model_for_studying_conspecific_and_heterospecific_social_learning/links/0912f50d3fe362ca4e00000).

A kutyák szociális tanulásának pontosabb tanulmányozására kiválóan alkalmas az úgynevezett megkerüléses feladat(3.5. ábra). Ennek során egy dróthálóval borított (tehát átlátszó), V-alakú kerítést kell megkerülniük a kutyáknak. A feladat a „V” belső sarkába elhelyezett jutalom megszerzése (többnyire a kutya labdája), és a kutya kívülről, a sarok túloldaláról indul. Érdekes módon, ez a látszólag egyszerű feladat nem könnyű a kutyák számára, még úgy sem sikerül mindegyiküknek megoldani az egy perces szintidő alatt a kerülést, hogy gazdájuk a startponton állva végig biztathatja őket. Kiderült, hogy ha a kutyák egymás után sokszor megpróbálhatják a kerülést (alkalmanként 1-1 percig próbálkozhatnak), csak nagyjából a hatodik alkalomra sikerül jelentősen gyorsabban kerülniük, mint azt elsőre tették. 

3.5. ábra. Megkerüléses feladat (forrás: http://familydogproject.elte.hu)

Azonban a kutyák remekül megtanulják megoldani a problémát, amennyiben egy ember (lehet a gazda vagy akár egy ismeretlen) mutatja meg nekik a kerülést. Elég a kutyának egyetlen demonstrációt megfigyelni oly módon, hogy a demonstrátor a kezébe fogott labdával besétál a kerítés mögé, közben szól a kutyához, hogy a figyelmét magára vonja, leteszi a labdát, majd kijön a kerítés mögül. Fontos kiemelni, hogy az emberi viselkedés megfigyelése révén a kutya sokkal hatékonyabban oldja meg a megkerülési feladatot, mintha saját maga „próba-szerencse” révén egymás után akár többször is megtapasztalhatja, hogy hogyan lehet a kerítés mögött elhelyezett jutalomhoz hozzájutni.E megfigyelések érdekes adaléka, hogy az emberi demonstráció legfontosabb része a menet közbeni figyelemfelhívó beszéd. A kutyák naiv társaikhoz képest nem tudják a labdát gyorsabban megszerezni akkor, ha a demonstrátor némán viszi be a labdát a kerítés mögé, viszont ha a kerülés labda nélkül, ám a kutyát szólongatva történik, akkor hamarabb jutnak el a megoldásig. Ez arra utal, hogy a családi kutyák olyan sok időt töltenek együtt az emberekkel, hogy megtanulták, az ember úgy mutat nekik valamit, hogy a nevükön szólítja őket, és más szavakkal felhívja a figyelmüket a feladatra (Pongrácz és mtsai. 2001, 2003;

http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0003347201918664,

http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0003347203920793).