2.1.1.4. Folyamatfelismerés, fejlődés-tanulás
A lovon való helyes egyensúly kialakulása után egy magasabb, gyorsabb jármódban is tanul helyesen ülni a lovas: az ügetésben (egy fejlődési szakasz befejeződésének felismerése, új elemek megjelenése). Az ügetés során megint csak meg kell tanulni egy újabb testtartást, egy új mozgáshoz való alkalmazkodást (ellentmondások, dilemmák kialakulása, megfogalmazása). Az ügetés egy egészen más térérzékelés, más ritmus, s egy az eddiginél veszélyesebb helyzet (a korábbi struktúrák megszűnése, ugyanakkor a nyitottság és a bizalom kialakulása a még alig ismert új dologgal szemben). Új lovastorna (voltizs) elem gyakorlásakor (pl. feltérdelés a lovon, 2.7. ábra) is újra meg kell tanulni bízni a lóban és a terapeutában (beállítódás kialakítása az új iránt, érvelés a következő fejlődési szakasz mellett, értékek keresése).
2.7. ábra: Egy összetett lovastorna gyakorlat megvalósítása (Down-szindrómával élő gyermek által) [Forrás: saját gyűjtemény]
Meg kell találni az új feladatban is a kellemes élményt, a pozitív értéket. A változást tudatosítania kell a lovasnak, az új elemeket be kell építenie a korábban megszerzett tudás rendjébe. Az új feladatok, mozgások végrehajtása által megérthetik a fiatalok, hogy új helyzetek során különleges élményeket élhetnek át. Ennek a tanulási alapmodellnek az alkalmazása elősegíti a változások megfigyeltetését, a folyamatokban való gondolkodást, az előzmények és a következmények számbavételét. (Mesterházi, 1998)
A lovaglás kialakulásának történeténél például ismereteket közölhetünk az ősi kultúrákról, ahol a lovat kezdetben terhek húzására használták. Lassan kialakult egy új igény is a lóval szemben: gyorsasága miatt emberek hosszabb távok megtétele miatt ráültek a ló hátára. Mára a ló a sport, a munka, a szórakozás területén is egyaránt képviselteti magát. A lovat „gyógyító” hatása miatt is alkalmazzák. (Bozori, 2002) Megbeszélhetik, hogy kinek milyen módon segít a lóval való foglalkozás. Megfigyelhetik a folyamatot, mely során egy vadon élő állat az ember „gyógyítójává” válik. Ahhoz, hogy idáig fejlődjön az ember és a ló kapcsolata, nagyon sok közös élményre, tapasztalatra volt szükség, melytől mindkét fél sokat változott. Elgondolkodhatnak azon, hogy ezek a közös élmények nem csak dicsőséget, hanem nagyon sok fájdalmat is jelentettek a lovak számára (például háborúban való használatuk). Megvitathatják, hogy vajon megérte-e a lóval foglalkozni az embernek. Mindenki megfogalmazhatja magának, hogy számára mit is jelent a lóval való foglalkozás, a lovaglás lehetősége. A ló és ember kapcsolatának fejlődését áttekintve megérthetik saját emberi kapcsolataikban jelenlévő ellentmondások, dilemmák létezésének természetes voltát, mely elengedhetetlen egy folyamatosan fejlődő-érlelődő kapcsolatban. Az egymásra való odafigyelés, a csoporttá alakulás egy olyan folyamat, mely leginkább nyári lovas táborok alkalmával (Kalina és Rétháti, 2012), illetve a lovasterápiás versenyekre való készülődés – például egy közös előadás gyakorlása közben -, s a versenyen való részvétel alatt tapasztalható meg leginkább a gyermekek és fiatalok számára.