3.1.6.4. Stressztűrés
Érdekes szempontból világítja meg a háziasítás viselkedési következményeit az az elképzelés, miszerint az emberi környezethez való idomulás tulajdonképpen egyetlen lényeges szempontból jelent megoldandó problémát a „háziasulni készülő” faj számára: ki kell fejleszteni azt a képességet, hogy tolerálják/elviseljék egy idegen faj (az ember) állandó közelségét, stressz-keltő jelenlétét.
Egy híres kísérlet nagyon látványos módon válaszolta meg azt a kérdést, hogy mi történik akkor, ha egy faj életterében megjelenik egy olyan erős stresszkeltő tényező, mint az ember. Orosz kutatók a 2. világháború után évtizedeken át végeztek fogságban tartott ezüstrókákkal olyan szelekciós kísérleteket, amelyben egyetlen szempont szerint, az emberi közelség eltűrése alapján (szelídség) próbálták szelektálni az állatokat. A válogatás nagyon egyszerű módon történt, csak azt a néhány egyedet tenyésztették tovább generációról generációra, amelyek a leginkább megközelítették a táplálékot a ketrecbe nyújtó emberi kezet. Annak ellenére, hogy semmiféle más szempontból nem válogattak az egyedek között, néhány évtized alatt a rókák viselkedése és külalakja is látványos változásokon ment át. Ezek az állatok ma már nemcsak nagyon jól tűrik ez emberi jelenlétet és simogatást, hanem egyéb olyan külső jellegeik is, amelyek a szelektált tulajdonsággal nem állnak nyilvánvaló funkcionális kapcsolatban. Bundájukat fehér foltok tarkítják, fülük lóg, farkuk felkunkorodik, koponyájuk megrövidült (3.3. ábra). Számos kutyaszerű viselkedés is megjelent: szociális helyzetben gyakori a vokalizáció, nyalogatják az emberek arcát és kezét, csóválják a farkukat. A külső jegyek mellett hormonális szabályzó rendszerük is változáson esett át: többek között alacsonyabb a stresszhormon (kortizol) termelésük, izgalom hatására pedig kevesebb adrenalint termelnek. Sőt egyes vizsgálatok szerint az emberi gesztusokra való reakcióik is megváltoztak, egy kísérletben úgy találták, hogy az elrejtett táplálékot nagyobb sikerességgel találják meg emberi mutatás alapján, mint a speciális szelekcióból kimaradt fajtársaik (Trut és mtsai. 2004, http://link.springer.com/article/10.1023/B:RUGE.0000033312.92773.C1).
Összességében elmondható, hogy ha nem is ésszerű feltételezni, hogy a kutya domesztikációja során az egyetlen szelekciós szempont az embertől való félelem leküzdése volt, azért ez nagyon fontos motorja lehetett a kutyaszerű viselkedések kialakulásának és alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy az ember az kutya elméjében átkerült a „potenciálisan veszélyes idegen” kategóriából a „fajtárs” kategóriába.
3.3. ábra. Balra egy kutya jobbra egy szelídített populációból való ezüstróka látható, ugyanolyan fehér folttal (forrás: Trut és mtsai. 2004).