3.1.5. Mesterséges szelekció és a modern kutyafajták kialakulása

Az első települések kialakulásával, valamikor 15 ezer évvel ezelőtt alapvetően megváltozott az emberi élettér. Az emberi környezet heterogénebb lett, többféle munkakör nyílt, amelyeket más-más szempont szerint tölthettek be kutyák. Amelyik arra volt alkalmasabb, a házat őrizte, amelyik fürge és irányítható volt, vadászni vitték. A nagy hasznot hajtó kutyákat óvni kezdték, és csak az azonos munkakört betöltő egyedekkel párosították. Valójában csak ekkor kezdődhetett meg a hagyományos értelemben vett háziasítás, vagyis a speciális szelekciós szempontokat érvényesítő folyamat. A beltenyésztés egyik gyors következményeként megszűnt a farkasszerű külső, és helyi variációk, tulajdonképpen ősi „fajták” alakultak ki. A letelepedés másik fontos következménye az volt, hogy a farkasok a haszonállatot pusztító ellenséggé váltak és ezért az emberek irtani kezdték őket. A túlélők kerülték az emberi településeket, és így gyakorlatilag megszűnt a kutyák és a farkasok keveredése felgyorsítva a kutya sajátos viselkedés-evolúcióját.

Jelenlegi elképzelésünk szerint a mesterséges szelekciós szempontok a kutya esetében elsősorban nem a szokásos testi jellegekre (testsúly, méret, testfelépítés, szőrszín stb.) hatottak, hanem a lényeg a kutya és az ember közötti kommunikáció sikeressége volt, a minél jobb beilleszkedés az emberi környezetbe. Ennek elemei az emberhez való vonzódás, a kezelhetőség, a viselkedés ember általi kontrollálhatósága és a taníthatóság. A viselkedésre történő mesterséges szelekció, a beltenyésztéssel karöltve, jelentős küllembeli változásokkal is együtt járt. A leghasznosabbnak bizonyuló változatok végül rögzültek.

A ma ismert fajták java része az utóbbi 150 évben alakult ki, a törzskönyvezés elterjedésével, a világ első ebtenyésztő egyesületét 1873-ban Nagy Britanniában alapították. Ma mintegy 400 hivatalos fajtaváltozat ismert  (http://www.akc.org/dog-breeds/), s ezek elképesztő változatosságot mutatnak mind a testi megjelenésükben (méret, szín, szőrzet, testtömeg, testalkat), mind pedig egyes viselkedési készségeiket illetően (pl. apportkészség).

Noha számos helyen, afrikai falvakban, de nagyvárosokban is (pl. Moszkva, Bukarest) sok a gazda nélküli, szabadon élő keverék kutya, még ezek is elválaszthatatlanok az emberi településektől. A kutya fő élettere, természetes környezete tehát az emberi környezet legyen akár fajtatiszta akár keverék állat. Felmérések szerint napjainkban főként a városokban élő családok többségénél a kutya ma már nem azt a funkciót tölti be, amire fajtáját az elmúlt pár száz évben eredetileg kitenyésztették, hanem társállatként, gyakran a családtagokéval azonos státuszt élvez. Sőt sokszor központi szerepet tölt be, mivel a vonzalmat könnyebben éreztetik vele, mint a többi családtaggal. A gazdák elsősorban empátiája, hűsége, odaadása és játékossága miatt becsülik kutyájukat. Sok egyedül élő ember számára a kutya nyújtja az egyetlen „baráti” kapcsolatot, illetve segít, hogy gazdáik más emberi közösségekhez csatlakozzanak.