A II. fejezet összefoglalása

A technikai vívmányok kora előtt énekmondók vagy kézzel másolt újságlevelek révén jutottak el a hírek egyik településtől a másikig, így az információk terjedése sok időt vett igénybe. A nyomtatás feltalálásával egyre könnyebbé vált az információáramlás, a tömegkommunikáció megjelenésével pedig egyre szélesebb tömegek váltak bevonhatóvá az információk körforgásába. Napjainkban az emberek elvárják, hogy tájékoztassák őket a nagyvilág híreiről, megjelent az információhoz való jog fogalma, miközben a média hatalmi tényezővé vált. Ma egyre több információ jut el az emberekhez, ám ezek egyre töredékesebbek – az információ atomizálódik.

Walter Lippmann mára XX. század első évtizedeiben rámutatott, hogy a tömegmédia álkörnyezetet iktat az ember és az igazi világ közé, egyfajta pszeudo-világot hozva létre. Ben Haig Bagdikian pedig úgy véli, ma mindenki két világban él: a hús-vér, illetve a média teremtette világban.

Az újságírók, szerkesztők őrzik az információk kapuját, ők döntik el, hogy a rajta dörömbölő számtalan információ közül melyeket engedik tovább a nyilvánosság színterére. A kapuőr (gatekeeper) kifejezést David Manning White használta először a médiára vonatkoztatva, azóta alapfogalommá vált. A kommunikációs folyamatban a kapuőrök mellett a kommunikátoroknak és a közönségnek, a nyilvánosságnak van központi szerepe. Az információk különböző utakat járhatnak be, míg formába öntve eljutnak a nyilvánosság színterére.

A normatív médiamodell-elméletek a mindenkori hatalom médiával szembeni elvárásait fogalmazzák meg. A totalitárius és az autoriter modell esetében a média egy központi hatalom diktatórikus befolyása alatt áll, sajtószabadságról nem beszélhetünk. A liberális modell a teljes szólásszabadságra, cenzúramentességre és szabadpiaci versenyre alapoz, így nem szabályozza pl. a kiskorúak védelmét és nem akadályozza meg a médiamonopóliumok létrejöttét. A társadalmi felelősség modellje kívánatosnak lát egy bizonyos fokú szabályozást és ellenőrzést. Alapja az az elképzelés, hogy a társadalom felelős azért, ami a médiában megjelenik. Fennáll azonban az a veszély, hogy a média a politika kiszolgáltatottjává válik. A demokratikus modell azt támogatja, hogy legyen minél több kismédium, amelyek képviselik egy-egy kisebb csoport érdekeit.