I.1.3. Média

A kifejezés a latin medium szóból ered, melynek jelentése: eszköz, közeg, közép. Többesszáma a media. (Ehhez kapcsolódik Magyarországon egy nyelvészeti vita: sokak szerint nem helyes, ha azt mondjuk: médiák, hiszen a latin szó eleve többes számú, tehát nem lehet még egyszer többes számba tenni. Egyes számban pedig mondjuk így: médium. Mások szerint azonban a média kifejezés már meghonosodott a magyar nyelvben, hasonlóan az eredetileg szintén többes számot takaró fólia, trófea vagy alternatíva szavakhoz, így bátran lehet többes számba tenni. A magyar nyelvben a médium szót egyébként is az emberek és a szellemvilág között közvetítő személyekre használták eredetileg, ami zavarja az új értelmezést.[1])

A fogalom tartalmát sokan sokféleképpen próbálták már definiálni. A média kifejezés jelentése sokrétű, több dimenzióban értelmezhető.

Szűk értelemben:

A sajtó, a rádió, a televízió és a világháló kifejezési formáiban létrejött nyilvános fórumok összessége.

Tág értelemben:

Az információ rögzítésére és közvetítésére használt eszközök rendszere. A sajtó, a rádió, a tv és a világháló mellett a média világához sorolható: CD, DVD- és videórendszerek, az okostelefonok, notebookok, tabletek világa, az ezeken futó alkalmazások, a különféle marketing-eszközök (szórólapok, óriásplakátok, termékcímkék, bannerek) stb.

Még tágabb értelemben:

A média a mondanivaló kifejezésére használatos közvetítő közegek összessége. Tehát a fentieken kívül akár az egyszerű szóbeli közlés, a társalgás is ide sorolható.

Frédéric Barbier és Catherine Bertho Lavenir médiatörténeti alapmunkájukban médiának tekintenek minden olyan kommunikációs rendszer, amely lehetővé teszi, hogy egy társadalom betöltse három létfontosságú funkcióját: a megőrzést, az üzenetek és a különböző tudásformák távolsági kommunikációját és a különböző politikai és kulturális gyakorlatok reaktualizálását. „Valamit valamilyen formában megőrizni azt jelenti, hogy megteremtjük az információk felhalmozásának lehetőségét, új perspektívába helyezzük őket, és belőlük kiindulva jelentős szellemi munkát végzünk, azaz lehetővé tesszük mind a tudás, mind a tudás kritikájának fejlődését. Távolsági kommunikációt végezni, akár az írás, akár más médiumok segítségével annyit jelent, hogy kiszabadulunk a tér- és időbeli meghatározottság béklyóiból, hogy közkinccsé tesszük a tudást, s egyúttal újrarendezzük a tudáshoz kapcsolódó gyakorlatokat és modelleket.” A szerzőpáros tehát a küldetés felől közelít a média fogalmához, és így ez alá sorolja az egyszerű szóbeli közlést, társalgást is, minden társadalmilag létrejött kommunikációs struktúrát és ezen struktúrák hordozóit.[2]