Skip navigation

VII.3.6. A virtuális valóság lehetséges negatív hatásai

„Az új technológia menthetetlenül egybeforr az emberrel, mint valami átlátszó protézis, nem ereszti, mígnem az ember a génjeiben hordozza majd.” − jósolta Jean Baudrillard 1994-ben.[1] Igaza lett, a mai ember már nemigen tudja elképzelni az életét az a környezet nélkül, amelyet saját magának teremt a technikai lehetőségek igénybevételével: kialakítja személyes profilját a különféle eszközökön, programokban, ezekbe belép, majd kilép belőlük. Amikor tévézik vagy böngészi a netet, szintén mesterséges világok között lépdel. Ennek számos ijesztő egyéni és társadalmi következménye lehet.

A legnyilvánvalóbb, már jól érzékelhető következmény a függőség: naponta sok órát töltünk ezekben a virtuális valóságokban, lassan már többet, mint amennyit a „valódi” valóságban. Tapasztalataink jelentős része is a virtuális világból származik, nem az empirikus, hús-vér valóságból. Egyre több információ áll rendelkezésünkre távoli vagy kitalált tájakról, és közben egyre csökken a tudásunk a minket körülvevő valóságról. Ez sebezhetővé, befolyásolhatóvá tehet bennünket.

A virtuális valóság egy mesterségesen létrehozott, könnyen alakítható világ. Ha az elemeivé válunk, azzal kiszolgáltatjuk magunkat a létrehozóinak, hiszen magunk is könnyen irányíthatóvá, befolyásolhatóvá válunk. Egyéniségünk, tudatunk, identitásunk képlékennyé válhat, feloldódhat a mesterségesen környezetben.

Napjainkban számos film és regény témája a valóságtól elszakadt, virtuális valóságban élő ember, aki a technikától függ, de valójában vágyik a valóságos élményre. Gyakori téma az is, amikor az ember elveszíti a kontrollt a technika felett és összemosódik számára a valódi és a virtuális lét. Ezek az alkotások továbbgondolják a napjainkra jellemző tendenciákat és kivetítik az emberekben most is meglévő aggodalmakat. (pl. Hasonmás, Avatar)

A valóság virtualizálódásának egyik következménye lehet a közösségek és az emberi kapcsolatok felbomlása, az ember elmagányosodása. Hiszen nincs szükség valóságos társakra, amikor azokat megkapjuk a virtualitásban − tökéletesített, formálható változatban.



[1] Jean Baudrillard, francia filozófus, szociológus, kultúraelméleti és tömegtájékoztatási szakértő a Politics c. magazinnak nyilatkozta ezt 1994-ben.