Skip navigation

A X. fejezet összefoglalása

Fontos

A média egyre jobban épít a vizualitásra, az álló- és mozgóképek nyújtotta információkra és élményekre. Egyre nagyobb az aránya azoknak a médiatartalmaknak, amelyeket audiovizuális úton fogadunk be.

Megkülönböztetünk biológiai vagy élettani természetű, mentális természetű, illetve fizikai természetű képeket. Az utóbbi csoportba sorolható, ember és gép alkotta képek, fotók, grafikák soha nem látott mértékben árasztanak el bennünket. Napjaink embere − nagyrészt a média által termelt fizikai képek dömpingje miatt − gyakran éli át a vizuális infláció jelenségét, hiszen jóval több vizuális impulzussal találkozik, mint amennyit képes feldolgozni. A képi túlingereltség különféle problémákhoz vezethet.

A fotográfia feltalálása előtt a jeles személyiségek, fontos események ábrázolása, és az ábrázolás általi megőrzés feladata a képzőművészetre hárult. Napjainkban azonban ezt nem várjuk el a művészettől, hiszen a fényképezőgép és a kamera alkalmasabb a látható valóság dokumentálására. A rádió elterjedésével szinte eltűnt a népzene és kialakult a könnyűzene. A színművészetet a film megjelenése alakította át gyökeresen. A táncművészet és az irodalom esetében a hatás kevésbé látványos, de szintén tetten érhető. A legnagyobb hatást azonban kétség kívül a képzőművészetre gyakorolta a média. Térnyerésével átalakult az emberiség teljes vizuális kultúrája.

A vizuális kultúra fogalomköre a tömegmédia kora előtt jóval szűkebb volt, állapotára, színvonalára mindenekelőtt a vizuális művészet ágai hatottak, illetve a mindennapi tárgykultúra. Napjainkban a vizuális kultúra fogalmába beletartoznak a látás útján befogadható művészeti alkotások, valamint az ember generálta, de nem művészi igénnyel születő anyagi vagy virtuális tárgyak és jelenségek, továbbá a mindezekhez kapcsolódó tudás, képességek, hagyományok, szabályok és szokások. Nicholas Mirzoeff azt állítja, hogy a vizuális kultúra ma nem egyszerűen része a mindennapi életnek, hanem maga a mindennapi élet.

A technikai és technológiai fejlődés a gondolkodásmód és az igények átalakítása mellett közvetett módon is hatott a képzőművészetre. Az alkotók felfedezték a technológiai eszközökben rejlő lehetőségeket és rájöttek, hogy azok különféle eljárások révén alkalmasak arra, hogy általuk képződjön meg egy-egy műalkotás. Az ún. copy art, az elektrografika és az elektrográfia az elektronikus-digitális világ generálta jelenségekből kísérelt meg építkezni, kihasználva az abban rejlő véletlenszerűségeket, vizuálisan izgalmas jelrendszereket, felületeket. Később megjelent az ún. intermédia, a médiaművészet, a multimédiaművészet. Napjainkra a médiatechnológia, a különféle programok, szoftverek eszközként való felhasználása jellemző – mindenekelőtt az alkalmazott grafikában és a tervezésben.