IV.2.6. A mozi aranykora
A Pathé fivérek mozibirodalma vezető pozíciót vívott ki egész Európában. Megszerezték a Lumière-filmek árusítási jogait, és komoly befektetésekkel nagyarányú filmgyártásba fogtak. A Pathé egyetlen komoly vetélytársa a Société Gaumont volt, amely 1910 után felül is kerekedett a versengésben.
1904-ben Oscar Messter német producer saját fejlesztésű berendezésével, a biofonnal kápráztatta el a St. Louis-i világkiállítás látogatóit. Az eljárás neve: hangzófilm. A hangszóró a lemezjátszó tölcsére volt, amelynek hangját sokszor elnyomta a mozigép kattogása. A Vitaphone eljárás során a hangot 40 cm-es lemezről játszották le, melyek játékideje azonos volt a filmtekercsek játékidejével. Közben kísérleteztek az igazi megoldáson: a képek és a hangok egyidejű, egyetlen celluloid szalagra rögzítésén.
1909-ben Londonban levetítették az első színes hatású filmet George Albert Smith fényképész korábban kifejlesztett kinemacolor eljárása segítségével. Színszűrőket használt, de csak két színnel tudott egyszerre dolgozni. A valódi színes film bemutatkozására 1917-ben az Amerikai Egyesült Államokban a technicolor eljárás adott lehetőséget.
A Warner Brothers A dzsesszénekes című 1927-es munkájával vette kezdetét a hangosfilm korszaka. A filmben a főszerepet Al Jolson fehérbőrű színész játszotta, akit négerre sminkeltek, mivel akkor még fekete bőrű színész nem játszhatott főszerepet. A filmipar a siker ellenére is vonakodott áttérni a hangosfilmre, mivel az jelentős költségekkel járt. De akik nem tudtak áttérni az új technikára, lemorzsolódtak. A némafilmek korszaka leáldozott.
A hangosfilm kezdetben sokat ártott a színészi játéknak, hiszen a színészeknek a rejtett mikrofon irányába kellett beszélniük. A hangosfilm terjedése heves ellenállást váltott ki Charlie Chaplinből és Balázs Bélából is.
Az első magyar hangosfilm a Kék bálvány volt, ezt követte Csortos Gyula és Kabos Gyula játékával a Hyppolit, a lakáj, amely óriási kasszasikernek bizonyult.
George Cukor: A nők című, 1939-es filmje volt az első amerikai hangos játékfilm, melyben hosszabb színesre forgatott és színesen vetített jelenet volt. Szintén 1939-ben elkészült a teljesen színesre forgatott és színesen vetített film, az Elfújta a szél.
1940-ben Walt Disney Fantázia című rajzfilmjében először használták a sztereó hangot.
A mozi aranykorának a televíziózás feltalálása és a televíziókészülékek elterjedése vetett véget. Teljesen azonban sohasem szűnt meg a hatalmas vásznak varázsa.