X.2.1. A vizuális kultúra fogalma

A vizuális kultúra fogalmával gyakran találkozhatunk, de a fogalom pontos definíciója nagyon nehezen ragadható meg. Az első Visual Culture címet viselő tanulmánykötet Norman Bryson, Michael Ann Holly és Kieth Moxey művészettörténészek munkája, akik a diszciplína megújítására tettek erőfeszítéseket.[1]

W.J.T. Mitchell, Nicholas Mirzoeff, Mieke Bal, James D. Herbert és még számos kutató járta körbe a fogalmat, hasznos megállapításokat téve, ám mindannyian arra jutottak, hogy általánosan használható, pontos definíció nem adható – ahogyan a kultúra fogalmára sem létezik ilyen.

„A kultúrának mára egymástól élesen elkülönülő csoportjai alakultak ki. Beszélünk étkezési, vagy közlekedési kultúráról, vizuális kultúráról, jogi és politikai kultúráról, viselkedéskultúráról. Azonban az étkezési kultúra nem azonos a táplálkozástudománnyal, vagy a jogtudomány a jogi kultúrával, és a vizuális kultúra sem a művészettel, különösen nem a művészettörténettel. A vizuális kultúra fogalma ennél jóval szélesebb kört ölel fel.” − írja F. Orosz Sára Vizuális kommunikáció, esztétika c. jegyzetében.[2]

A kultúra fogalma magában foglalja a tudást, hiedelmet, művészetet, törvényt, hagyományt és mindazon egyéb képességeket és szokásokat, amelyekre az embernek, mint a társadalom tagjának szüksége van.[3] A vizuális kultúra mindezen fogalmaknak azt a részét takarja, amely a látáshoz kapcsolódik, illetve látás útján fogadható be.

A vizuális kultúra „termékei” két nagy csoportba sorolhatók: az egyik csoportot a vizuális művészetek alkotásai teszik ki. A másik csoportba a nem művészi igénnyel létrejövő, de vizuális úton befogadható és ható tárgyak, jelenségek tartoznak.