X.1.1. A látás és a képek természete

A látás fogalma alatt többnyire a vizuális információ feldolgozását értjük, amelynek fő célja a tárgyak azonosítása, és azok közvetlenül nem észlelhető tulajdonságainak felismerése, illetve a cselekvés vezérlése. A látás folyamatában két szervünk játszik kulcsfontosságú szerepet: a szem, amely számára a fény közvetíti az információt, és az agy, ahol ezek az információk feldolgozásra kerülnek. A képelméletek egyik klasszikusának számító W. J. Thomas Mitchell megkülönböztet vizuális, verbális és mentális képeket,[1] a médiakutató képzőművész, Antik Sándor pedig fizikai, élettani és mentális természetűekre osztja fel őket.[2]

a) Biológiai vagy élettani természetű képek

• Egy biológiai lény általérzékelt alak-, és színképzetek
• Biológiailag determinált retinális képek és ennek biológiailag kódolt változatai
• Tulajdonképpen a befogadott és feldolgozott látványról van szó, amelyet a látásra képes élőlények érzékelnek jártukban-keltükben szemük és agyuk segítségével

b) Mentális természetű képek

• Olyan értelmi, észbeli, elképzelt képek, amelyeket az agyunkban alkotunk az elménk és a fantáziánk segítségével.
• Horányi Özséb szerint ezek a megismerő tevékenység erőterében, a fogalomalkotással azonos értékű folyamat eredményeként jönnek létre.[3]

c) Fizikai természetű képek

• Egy fényjelenség vagy fényképződmény lenyomatai
• A fizikai kép legismertebb példája a fénykép, amely a valóság fizikai lenyomataként jön létre.
• Tág értelemben véve ide sorolható minden ember alkotta kép, amely valamilyen külső hordozóra kerül, legyen az vászon, papír, monitor, stb. Tehát a televízióban, tableten, okostelefon kijelzőjén, vagy kivetítve látott képek is.
• A média térnyerésével ezeknek a száma sokasodott meg soha nem látott módon az átlagember mindennapjaiban.