Skip navigation

IX.1.4. Az információkezelés szabályai

A hírszerkesztésben forrásnak nevezzük azt a személyt vagy intézményt, akitől, illetve ahonnan az információ származik. Kétféle forrásból szerezhetünk információkat:

Primer (elsődleges, közvetlen vagy autentikus) forrás: Azok a személyek, akik érintettjei, résztvevői vagy tanúi egy eseménynek, vagy adatszolgáltatásra kötelezett intézmények, sajtóosztályok, szóvivők, hivatalos közegek.

Szekunder (másodlagos vagy közvetett) forrás: Többnyire más médiumok vagy hírügynökségek, akik a primer hírforrástól származó információkat leírják, feldolgozzák, hírré alakítják. Ha az ilyen híreket átvesszük, az azt jelenti, hogy szekunder forrásból dolgozunk.

A forrásunknak mindig a tudomására kell hozni, hogy nyilvánosságra kívánjuk hozni a tőle szerzett információkat.

A közléshez a forrás belegyezése szükséges, törekednie kell arra, hogy a forrás vállalja nevével, beosztásával az információt. A hírforrást mindig jelölni kell, nem szabad elhallgatni, hogy honnan származnak az értesüléseink. Ha a forrásunk szeretne névtelen maradni, ezt tiszteletben kell tartanunk. (Bűncselekmény esetét kivéve.) Ebben az esetben viszont szembe kell néznünk azzal, hogy ha számon kérik rajtunk az információ hitelességét, nem lesz kire hivatkozni. Az is előfordulhat, hogy ismerőseinktől kapunk „füleseket”, felhívják a figyelmünket arra, hogy saját köreikben mi érdekli az embereket vagy milyen események tartják őket lázban.

Vannak olyan egyének − „téglák” − akik beépülnek valahova, majd kereskednek az ott birtokukba jutott információkkal, anyagi ellenszolgáltatások vagy különféle előnyök reményében „súgnak” a sajtónak. Ha az újságíró/szerkesztő ilyennek találkozik, alaposan fontolóra kell vennie a következőket:

  • Ha az információ nemzetbiztonsági érdekeket sért, sokak megélhetését sodorja veszélybe vagy közvetlen életveszélyt okoz, netán kimeríti az ipari kémkedés fogalmát, nem szabad azt nyilvánosságra hoznia.
  • Ha bűntényről szerez tudomást, azt jelentenie kell a rendőrségen is.
  • A kétes, vagy magát megnevezni nem kívánó forrástól származó információt minden esetben ellenőrizni kell. Ha az információ nem bizonyítható, akkor annak nyilvánosságra hozatala a rágalmazás, becsületsértés vétségét vonhatja maga után.
  • Mérlegelni kell a nyilvánosságra hozás által okozott előnyöket és károkat.
  • Jogi és erkölcsi szempontból egyaránt át kell gondolni a következményeket