X.2.3. A vizuális kultúra fogalmának változása a média hatóterében
A vizuális kultúra, a látáskultúra fogalomköre a tömegmédia kora előtt jóval szűkebb és könnyebben meghatározható volt. A vizuális kultúra állapotára, színvonalára mindenekelőtt a vizuális művészet ágai hatottak, illetve a mindennapi tárgykultúra.
Napjainkban a vizuális kultúra fogalmába beletartoznak a látás útján befogadható művészeti alkotások, valamint az ember generálta, de nem művészi igénnyel születő anyagi vagy virtuális tárgyak és jelenségek, továbbá a mindezekhez kapcsolódó tudás, képességek, hagyományok, szabályok és szokások.
F. Orosz Sára rávilágít, milyen széles kört ölel fel e fogalom: „Ebbe a művészeten kívül a legegyszerűbb hétköznapi, illetve ünnepi tárgyaink is beletartozhatnak; a szappantartó, a fogkefe, a laptop, a Pókember, az óriásplakátok, Marilyn Monroe mosolya, a koronaőrök egyenruhája, a katolikus pap miseruhája, vagy a Parlament előtt álló karácsonyfa látványa és jelentése.”[1]
Nicholas Mirzoeff azt állítja, hogy a vizuális kultúra ma nem egyszerűen része a mindennapi életnek, hanem maga a mindennapi élet. Rámutat a vizuális kultúra és a posztmodernizmus összefüggéseire, mondván, hogy utóbbinak egyik okozója a kultúra vizuális krízise. Mirzoeff szerint a vizuális kultúra kifejezés jelentése változáson ment át: „míg korábban egy hasznos kifejezés volt mindazoknak, akik művészettörténettel, film- és médiatudománnyal, szociológiával vagy a vizualitás más aspektusával foglalkoztak, addig mára az interdiszciplináris kutatás egy divatos, bár ellentmondásos új eszközévé vált.”[2] Mirzoeff egy szemléletváltásra mutat rá fejtegetései révén. Gondolatai felvetik a lehetőségét annak, hogy a vizuális kultúra fogalma nem értelmezhető egységesen az időben kiterjesztve. Egészen mást jelentett a képek most tapasztalható áradata előtt, illetve mást jelent most.