Skip navigation

X.1.5. A képi túlingereltség okozta problémák

Egyre több kutató hívja fel a figyelmet arra, hogy a túl sok képi ingernek negatív hatásai lehetnek.  Az 1970-es években azt hirdették, hogy minél ingergazdagabb környezetben nő fel egy gyerek, annál könnyebben kifejlődnek a képességei. Ma azonban egyre többen óvják a szülőket a túl sok zenélő, mozgó, villogó, ún. készségfejlesztő játéktól és a babatévéktől, mert az egymást kioltó vizuális és egyéb ingerek erőterében a gyerekek érdektelenné, közönyössé, motiválatlanná vagy éppen szorongóvá, feszültté, frusztrálttá válnak.

Valószínűsíthető, hogy a képi dömping a valódi vizuális értékeknek, a képző- és iparművészet, a fotóművészet és a filmművészet alkotásainak sem kedvez, hiszen az avatatlan szem egyre nehezebben veszi őket észre. Ráadásul, mióta gyakorlatilag bármely műalkotás hazavihető egy-egy albumban, netán bármikor letölthető az internetről, a kiállítások is veszítettek a vonzerejükből.

A képek egyre fokozódó jelentősége ellenére napjainkban nem kell mélyreható vizsgálatokat végezni ahhoz, hogy szembeötlő legyen: a vizualitás felértékelődése nem jelenti azt, hogy a széles tömegek vizuális kultúrájának szintje emelkedett volna. Sőt, mintha éppen az ellenkezőjét látnánk.

Szuromi Pál művészettörténész szerint a vizuális éhség nem váltotta be a hozzá fűződő reményeket. „Mérhetetlenül felduzzadt ugyan a legkülönfélébb képeslapok, filmtekercsek, színes albumok és reprodukciók tömege, ám ezzel együtt látáskultúránkat mintha egyre inkább a fénytelenség, a szürkeség árnyai lepték volna el.”[1]

A hétköznapi ember esztétikai érzékét egyre inkább a média határozza meg/tompítja el. A képdömpingben magunktól már alig vesszük észre a vizualitásban megnyilvánuló értékeket, és nem emeljük fel hangunkat az ízléstelenség, a harsányság, a vizuális környezetszennyezés ellen. A mennyiség nem feltétlenül jelent minőséget, sőt: soha nem látott mértéket öltött a képi igénytelenség és a giccs. Ezek kapcsán sokan már a vizuális kultúra kríziséről beszélnek.



[1] Szuromi Pál: Sorvadó szempárok – Látáskultúránk pozíciói (2010) In: Irodalom- és művészettörténeti tanulmányok 5. A Móra Ferenc Múzeum évkönyve. Szeged, Bába Kiadó, 5. old.