- Médiaelmélet
- Bevezető
- I. Médiaelméleti alapismeretek: alapfogalmak, területek, feladatok
- II. Médiaelméleti alapismeretek: szereplők, színterek, folyamatok
- III. Médiatörténeti alapismeretek: a nyomtatott sajtó
- IV. Médiatörténeti alapismeretek: a fényképezés és a film
- V. Médiatörténeti alapismeretek: a rádió és a televízió
- VI. Az újmédia világa
- VII. Új jelenségek, átalakulások a média világában
- VII.1. A médiafogyasztási szokások megváltozása és a médiaszakmák
- VII. 2. Új jelenségek a médiában: tabloidizáció, infotainment, transzmédia
- VII.3. A média teremtette virtuális valóság és annak dilemmái
- A VII. fejezet összefoglalása
- A tananyag elsajátítását segítő feladatok
- A tananyag elsajátítását ellenőrző kérdések
- VIII. A média hatása
- IX. A média etikai vonatkozásai és szabályozása
- X. Média és vizualitás
- X.1. A fizikai képek jelentőségének növekedése és a média térnyerése
- X.2. A vizuális kultúra, a vizuális művészet és a média viszonya
- X.3. A média hatása a művészetre
- X.4. Médiatechnológia és művészet, intermédia, multimédia-művészet
- A X. fejezet összefoglalása
- A tananyag elsajátítását segítő feladatok
- A tananyag elsajátítását ellenőrző kérdések
- Felhasznált irodalom
I.1.2. Kommunikáció
A kommunikáció nem más, mint az információátvitel folyamata egy közös jelrendszer segítségével. Szótöve a latin communis, melynek jelentése: közös. Azok, akik részt vesznek a kommunikációban, valamiben közösek. Ez a közös dolog nem más, mint az a jelrendszer, amit a komminikáló felek használnak. Ha nincs közös jelrendszer, azaz a felek nem értik egymás nyelvét, akkor a kommunikáció sikertelen lesz.
A kommunikáció lehet egy- vagy többirányú, tehát nem jelenti feltétlenül az információk cserjéjét. Egyirányú kommunikációról akkor beszélünk, ha az adó mindig adó marad, a vevő pedig vevő, és a folyamat nem fordul meg. Információcseréről akkor beszélünk, ha az ábra időnként megfordul, és a vevőből lesz adó, az adóból vevő. Egy adó egyszerre több vevő számára is képes üzenetet közvetíteni. [1]
A kommunikációs folyamatokat különféleképpen csoportosíthatjuk az azokban résztvevők számának, illetve az üzenet irányának függvényében, de a folyamat általában leírható a következő általános modellel:
A kommunikáció általános modellje
A kommunikációs folyamat szereplői és egységei:
Az adó az, aki megfogalmazza a továbbítani kívánt üzenetet. A kódolás azt jelenti, hogy az adó szavakba önti, leírja, begépeli, elmutogatja, lerajzolja, mikrofonba mondja, elektromos- vagy rádiójellé, esetleg morze-jelekké alakítja, stb. az üzenetet. Az üzenet tartalmazza a jelekké alakított információkat. A csatorna az a közeg, amelyben az információ terjed − az lehet a levegő, a telefonvonal, az internet, a rádióhullám, a különféle, adatátvitelre alkalmas kábelek, stb. Az üzenetet a vevő az arra alkalmas készülékkel vagy a saját testével dekódolja, vagyis veszi és értelmezi a jeleket saját maga számára. Zajnak nevezzük azokat a nem dekódolható jeleket, amelyek megzavarhatják a folyamatot.