Skip navigation

I.1.2. Kommunikáció

A kommunikáció nem más, mint az információátvitel folyamata egy közös jelrendszer segítségével.  Szótöve a latin communis, melynek jelentése: közös. Azok, akik részt vesznek a kommunikációban, valamiben közösek. Ez a közös dolog nem más, mint az a jelrendszer, amit a komminikáló felek használnak. Ha nincs közös jelrendszer, azaz a felek nem értik egymás nyelvét, akkor a kommunikáció sikertelen lesz.

A kommunikáció lehet egy- vagy többirányú, tehát nem jelenti feltétlenül az információk cserjéjét. Egyirányú kommunikációról akkor beszélünk, ha az adó mindig adó marad, a vevő pedig vevő, és a folyamat nem fordul meg. Információcseréről akkor beszélünk, ha az ábra időnként megfordul, és a vevőből lesz adó, az adóból vevő. Egy adó egyszerre több vevő számára is képes üzenetet közvetíteni. [1]

A kommunikációs folyamatokat különféleképpen csoportosíthatjuk az azokban résztvevők számának, illetve az üzenet irányának függvényében, de a folyamat általában leírható a következő általános modellel:

 

A kommunikáció általános modellje

 

A kommunikációs folyamat szereplői és egységei:

Az adó az, aki megfogalmazza a továbbítani kívánt üzenetet. A kódolás azt jelenti, hogy az adó szavakba önti, leírja, begépeli, elmutogatja, lerajzolja, mikrofonba mondja, elektromos- vagy rádiójellé, esetleg morze-jelekké alakítja, stb. az üzenetet. Az üzenet tartalmazza a jelekké alakított információkat. A csatorna az a közeg, amelyben az információ terjed − az lehet a levegő, a telefonvonal, az internet, a rádióhullám, a különféle, adatátvitelre alkalmas kábelek, stb. Az üzenetet a vevő az arra alkalmas készülékkel vagy a saját testével dekódolja, vagyis veszi és értelmezi a jeleket saját maga számára. Zajnak nevezzük azokat a nem dekódolható jeleket, amelyek megzavarhatják a folyamatot.



[1] Film- és médiafogalmak kisszótára. Korona Kiadó, Budapest, 2002. 251. old.