Skip navigation

VII.1.1. Az újságírói szakma változása

Az elmúlt évtizedekben folyamatosan szaporodik a médiumok száma. Egyre többféle lap közül választhatunk az újságos standokon, egyre több rádió és tv-adót tudunk befogni. Elvileg tehát több szakemberre (újságíróra, szerkesztőre, operatőrre, vágóra, stb.) lenne szükség, sokak szerint azonban mindez a médiához kapcsolódó szakmák felhígulásához vezetett, a szakmai színvonal lejjebb és lejjebb kerül.

Az újmédia korszakának beköszöntésével jelentősen megváltozott az újságírók, szerkesztő-riporterek presztízse és helyzete. Régen ezeket a szakmákat jellemzően nem iskolákban tanulták, hanem a médiumokhoz bekerülve, gyakornokként sajátították el. Dacára annak, hogy napjainkban egyre több oktatási intézményben folynak formális újságíró-, moderátor-, műsorgyártó, stb. képzések, úgy tűnik, mintha egyre kevésbé lenne szükség szakmai tudásra ahhoz, hogy valaki megszólítsa a széles nyilvánosságot, hiszen blogot, vlogot bárki szerkeszthet, a cikkek kommentjeiben bárki tehet közzé információkat.

Napjaikban azt látjuk, hogy a „sztori” fontosabb, mint a professzionális tálalás. Egyre több hír, történet, jelenség kerül ábrázolásra a médiában, de gyakran felületesen, rossz megfogalmazásban, silány minőségű képi alátámasztással. Már az sem ritka, hogy a TV-híradók amatőr, pl. telefonnal rögzített képsorokat mutatnak be egy-egy természeti csapás vagy baleset alkalmával.

A helyzet megváltozásával sokan felteszik a kérdést: szükség van-e egyáltalán az újságírói, szerkesztői szakmákra? Akik igennel felelnek, úgy vélik, a fogyasztók számára meg kell adni a lehetőségét annak, hogy a magas szakmai minőségű, megbízható, a tény- és véleményműfajokat jól elkülönítő médiatartalmakat válasszák.

Az alábbiakban tekintsük át, hogy mi is változott meg, összehasonlítva a klasszikus tömegkommunikáció és az újmédia időszakát!