Skip navigation

VII.2.4. A transzmédia

A "transmedia storytelling" fogalmát  Henry Jenkins, a Dél-Kaliforniai Egyetem professzora vezette be. 2012 júniusában egyik egyetemi előadásában kimondta: a médiatartalom hagyományos felfogása értelmét vesztette, az új eszközök és szereplők megjelenése darabokra törte a média és a tartalom korábbi megfogalmazásait! A kialakult káoszból új műfajok és módszerek keltek életre, ezek közül az egyik a transzmédia. (https://www.youtube.com/watch?v=bhGBfuyN5gg)

 

Henry Jenkins

(A kép forrása: http://pt.wikipedia.org/wiki/Usu%C3%A1rio:Contoaberto/Henry_Jenkins)

 

A transzmédia a történet feldarabolását, és különböző platformokon való közvetítését jelenti.  Hatására a sztori valamennyi eleme hangsúlyossá tehető, legyen szó az alapszituációról, a karakterekről, vagy a cselekmény folyamáról.

A multimédia digitális világának köszönhetően képzelt vagy valós hőseinkről már nem csak olvashatunk, de láthatjuk és hallhatjuk is őket, megismerhetjük múltjukat, nyomon követhetjük sorsukat (valós időben!), és ami a legfontosabb: bele is szólhatunk, vagy akár részesei is lehetünk a történetnek.[1] A tartalom terjedése már nem lineáris, hanem sokplatformos, ahol a néző játékszerűen bekerül a cselekménybe.

A transzmédia lényege, hogy a sztorit a jelen kor digitális eszközeinek segítségével közelebb hozzuk a fogyasztóhoz, segítünk neki elmélyedni benne, egyszersmind valóságosabbá téve a sztori-élményt. A transzmédia módszerének legjellemzőbb alkalmazási területei a következők:

  • Televíziós sorozatok és show-k népszerűsítése
  • Filmek és videojátékok promóciós kampányai
  • Márkák megalkotása vagy erősítése
  • Alternatív valóságjátékok


[1] Sulák Ádám: A transzmédia fogalma és a sztori fogyasztói szemmel. 2013. http://layer11.blog.hu/2013/02/19/a_transzmedia_fogalma_es_a_sztori_fogyasztoi_szemmel (letöltés ideje: 2014. 02.03.)