- Médiaelmélet
- Bevezető
- I. Médiaelméleti alapismeretek: alapfogalmak, területek, feladatok
- II. Médiaelméleti alapismeretek: szereplők, színterek, folyamatok
- III. Médiatörténeti alapismeretek: a nyomtatott sajtó
- IV. Médiatörténeti alapismeretek: a fényképezés és a film
- V. Médiatörténeti alapismeretek: a rádió és a televízió
- VI. Az újmédia világa
- VII. Új jelenségek, átalakulások a média világában
- VII.1. A médiafogyasztási szokások megváltozása és a médiaszakmák
- VII. 2. Új jelenségek a médiában: tabloidizáció, infotainment, transzmédia
- VII.3. A média teremtette virtuális valóság és annak dilemmái
- A VII. fejezet összefoglalása
- A tananyag elsajátítását segítő feladatok
- A tananyag elsajátítását ellenőrző kérdések
- VIII. A média hatása
- IX. A média etikai vonatkozásai és szabályozása
- X. Média és vizualitás
- X.1. A fizikai képek jelentőségének növekedése és a média térnyerése
- X.2. A vizuális kultúra, a vizuális művészet és a média viszonya
- X.3. A média hatása a művészetre
- X.4. Médiatechnológia és művészet, intermédia, multimédia-művészet
- A X. fejezet összefoglalása
- A tananyag elsajátítását segítő feladatok
- A tananyag elsajátítását ellenőrző kérdések
- Felhasznált irodalom
V.1.3. A rádiózás megindulása
Az első rádióműsort 1914-ben sugározták a belgiumi Lackenben. Az első kereskedelmi rádióadó, a KDKA pedig 1920-ban, a Pennsylvania állambeli Pittsburgh-ben kezdte meg működését. 1922-ben megalakult a British Broadcasting Co. Ltd. (BBC)
Az első rendszeres rádióadások elindítását követően világszerte megkezdődött a készülékek ipari szintű előállítása. Ezek a háztartások fontos bútordarabjaivá váltak. A televíziók és egyéb, műsorszolgáltatás vételére alkalmas készülékek miatt mára csökkent a rádió népszerűsége, de még mindig méltán emlegethetjük a 20. század egyik legnagyobb találmányaként.
Érdekesség: A rádiózás kezdetén, a hangjátékok történetében megdöbbentő esemény volt, amikor Orson Welles Világok harca (The War of the Worlds) című 1938-as rádiójátéka, − amelyet H. G. Wells novellája alapján készített − pánikhangulatot váltott ki az emberek körében, a nézők ugyanis nem tudták elkülöníteni a fikciót a valóságtól.
A rádióhallgatás új életérzést hozott, amelyet jól érzékeltet Kosztolányi Dezső: „Barna mahagónidoboz, bűvös szekrény, ékszertartó, zengő kalit, kincseskamra, néha lomtára, papírkosára, szemetesládája, sőt köpőcsészéje mindenféle hangnak, mely a föld és ég között lármáz. Fogom vele az egész világot. Rádióm azonban még hatalmasabb. Az engem fog, aki szintén egy világ vagyok, fog és nem ereszt.”[1]
[1] Kosztolányi Dezső: Szavak a rádióról és a távolbalátásról (részlet) http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_magyar_radiozas_napja