- Médiaelmélet
- Bevezető
- I. Médiaelméleti alapismeretek: alapfogalmak, területek, feladatok
- II. Médiaelméleti alapismeretek: szereplők, színterek, folyamatok
- III. Médiatörténeti alapismeretek: a nyomtatott sajtó
- IV. Médiatörténeti alapismeretek: a fényképezés és a film
- V. Médiatörténeti alapismeretek: a rádió és a televízió
- VI. Az újmédia világa
- VII. Új jelenségek, átalakulások a média világában
- VII.1. A médiafogyasztási szokások megváltozása és a médiaszakmák
- VII. 2. Új jelenségek a médiában: tabloidizáció, infotainment, transzmédia
- VII.3. A média teremtette virtuális valóság és annak dilemmái
- A VII. fejezet összefoglalása
- A tananyag elsajátítását segítő feladatok
- A tananyag elsajátítását ellenőrző kérdések
- VIII. A média hatása
- IX. A média etikai vonatkozásai és szabályozása
- X. Média és vizualitás
- X.1. A fizikai képek jelentőségének növekedése és a média térnyerése
- X.2. A vizuális kultúra, a vizuális művészet és a média viszonya
- X.3. A média hatása a művészetre
- X.4. Médiatechnológia és művészet, intermédia, multimédia-művészet
- A X. fejezet összefoglalása
- A tananyag elsajátítását segítő feladatok
- A tananyag elsajátítását ellenőrző kérdések
- Felhasznált irodalom
VIII.1.3. A propaganda
A propaganda célja bizonyos nézetek elterjesztése, a befogadók meggyőzése, véleményük befolyásolása. Leginkább a politika területén jellemző, de egy termék vagy szemlélet, felfogás, világnézet népszerűsítésére is használják.
A propaganda a latin propagare szóból ered, melynek jelentése: „terjeszteni”. Eredetileg a szó a katolikus egyház 1622-ben létrehozott adminisztratív szerve, az úgynevezett Congregatio de Propaganda Fide nevéből származik. A szervezet tevékenységének középpontjában a nem katolikus országokban való hittérítés állt. Az 1790-es évektől fogva a kifejezést a világi propagandatevékenységre is alkalmazták. Az propaganda kifejezés negatív konnotációja a 19. század közepén alakult ki, amikor a politikai szférában használni kezdték.[1]
A propaganda a sajtó története folyamán gyakran begyűrűzött a híradásokba. Jellemző példái ennek az ’50-es években készült, Rákosi Mátyást és rendszerét éltető filmhíradós anyagok. De háborúk idején is gyakori, hogy a hírműsorok a háború céljának fontosságát, az abban való részvétel hasznosságát propagálják.
A modern médiafelfogás értelmében a híradásokban nincs helye sem politikai, sem vallási vagy világnézeti propagandának. A gyakorlatban viszont nagyon nehéz definiálni, hogy mi az, ami már kimeríti a propaganda fogalmát.