Skip navigation

VIII.2.2. Az animációs filmek, rajzfilmek hatása

Először is le kell szögeznünk: nem minden animációs film készül gyerekeknek! Sokan még midig úgy gondolják, hogy ez a műfaj csupán az ifjúság számára él, pedig napjainkban egyre több felnőtteknek szóló animációs film kerül forgalomba. Érdemes tehát figyelni a korosztály-jelzést.

Sajnos azonban a deklaráltan gyerekeknek szóló animációs filmek között is sok olyan van, amely negatív irányban befolyásolhatja alakuló személyiségüket, értékrendjüket. Az alkotók olykor csupán vizuális trendeket követnek és nem veszik figyelembe a gyerekek igényeit. Napjainkban nagyon sok rajzfilm képi világa groteszk – pedig a groteszk minőségét a kisgyermek még nem tudja értelmezni. Gyakran elmarad a tanulság, a cselekedeteknek nincsenek következményei, a jó nem nyeri el jutalmát, a rossz nem nyeri el büntetését.

Az sohasem baj, ha egy rajzfilmben, mesefilmben megjelenik a gonosz – ez a klasszikus mesékben és a népmesékben sincs másképp. A gyerekeket nem kell félteni a mesebeli gonoszság ábrázolásától, hiszen ha a mesék által megismerik azt, a való életben is könnyebben kezelik a megmérettetéseket. Baj akkor van, ha a gonosz nem nyeri el a büntetését, nincs erkölcsi végkifejlet, feloldás. A csúnyaság, gonoszság, groteszkség sosem lehet öncélú, mert akkor a gyermek nem tudja az üzenetét dekódolni (többnyire azért, mert nincs is neki). Az öncélú negatív minőségek bizonytalanná, szorongóvá tehetik a gyermeket. A bűn természetesen megjelenhet, de nem léphet elő megoldássá, hanem megváltásra szorul.

„Erkölcsileg romboló dramaturgia az, amelyik a nézőt beviszi a sötét erdőbe, de végérvényesen otthagyja, magára hagyja a veszedelmek közt. Ezáltal az elgondolkodtatás helyett inkább valóságos életútja alá süllyeszti a nézőt. S ekkor öngerjesztő láncreakció indul el: a film reálissá válik sötétségében, a ez kihat a valós életre is, melynek durvasága még sötétebb világot alkot magának. (…) Pedig a mű által gyógyulnunk, tisztulnunk, emelkednünk kéne.”[1]

Napjaink animációs filmjeinek egy részére jellemző a gügyögő hangnem, a túlzott sziruposság.  A „cukiság” giccsességbe csap át, és mindenféle üzenet, mondanivaló nélkül uralja a filmet.

Fontos ügyelni arra, hogy a tv ne a babysitter szerepét töltse be, a gyerekek ne csak azért nézzenek animációs filmeket, hogy addig is csöndben legyenek… Filmnézés után mindig meg kell beszélni velük a látottakat, a felnőtteknek segítséget kell nyújtaniuk az értelmezéshez, feldolgozáshoz. És ne feledjük: a rajzfilm sosem pótolhatja a mesélt vagy olvasott mese fantáziát fejlesztő, személyiséget építő pozitív hatásait.



[1] Békési Sándor: A kép, amely visszanéz ránk. Az animációs film esztétikájának etikai vonatkozásai. In. Szávai Ilona (szek.) Tévé előtt – védtelenül? Fordulópont, 2010.