Skip navigation

A IV. fejezet összefoglalása

Fontos

A fényképészet vagy fotográfia a fény által közvetített képi információk rögzítése –technikai eszközök segítségével.  Célja lehet gyakorlati vagy művészi. Története a camera obscura nevű szerkezet tökéletesítésével vette kezdetét. A sötét dobozba a fény egy apró lyukon keresztül hatol be, és fordított állású képet rajzol ki a lyukkal ellentétes oldalon.  Louis Daguerre és Nicéphore Niépce kifejlesztették a dagerrotípiát, amely lehetővé tette, hogy fény által kirajzolt képet meg is lehessen őrizni. Találmányukat 1839. augusztus 19-én mutatták be az akadémián – ezt a napot tekintjük a fényképészet megszületésének. Közben William H. F. Talbot is kidolgozta a talbotípia eljárását. Ezután hosszú fejlődési folyamat vezetett a mai, digitális fényképezőgépekig.

A mozgóképrögzítés szintén történhet gyakorlati vagy művészi céllal. Története a laterna magica nevű szerkezettel kezdődött, melynek segítségével már lehetséges volt rajzolt képeket úgy kivetíteni, hogy azok a mozgás illúzióját keltsék. Eadweard Muybridge 24 egymás mellé helyezett fényképezőgéppel fázisfelvételeket készített egy száguldó lóról. A kísérlet felkeltette Augustin Le Prince érdeklődését, aki rájött, hogy egy olyan gépet kellene készíteni, ami egymaga képes gyors egymásutánban felvételeket készíteni, amelyek gyorsan végigpörgetve a mozgás látszatát keltik. Ezt meg is tudta valósítani, másodpercenként 20 képet volt képes fényérzékeny szalagra rögzíteni – így gyakorlatilag őt tekinthetjük a mozgókép atyjának. Gépezete ugyan elveszett, de a Forgalom a leedsi hídon című „filmje”megmaradt az utókornak. A mozi születésének mégis azt a pillanatot tekintjük, amikor először tartottak vetítést fizető közönségnek. Erre 1895. december 28-án Párizsban kerített sort Auguste és Louis Lumière. Ezután a filmipar gyors fejlődésnek indult, megjelent a hangos és a színes film.

A filmhíradó fogalma alatt a televíziózás elterjedése előtti, a mozikban vetített mozgóképes híranyagokat értjük. A filmhíradó egyidős a mozgóképpel, hiszen már a legelső filmek is a valós életet dokumentálták. A filmhíradó hamar hatalmi tényezővé vált, hiszen képes volt a közvélemény és a közhangulat alakítására. A gyártók vetélkedésének következtében már az első mozgóképes híranyagoknál megjelent a hírhamisítás jelensége is.

A hangosfilm új lendületet adott a filmhíradózásnak. Megjelent a kommentár és a narráció műfaja – ezeket utólag vették fel és illesztették a mozgóképsorok alá.

Magyarországon a rendszeres filmhíradók vetítése 1913-tól indul a mozikban. 1949 után már csak egyetlen állami vállalat készíthetett összeállításokat – kifejezetten propaganda célra. A II. világháború után elterjedő televízió a filmhíradót világszerte lassan elsorvasztotta.