Skip navigation

X.1.4. Vizuális infláció

A természeti- és az épített környezet nyújtotta látvány és a szemünk elé táruló fizikai képek mind-mind vizuális impulzusokat generálnak bennünk. A vizuális impulzusok mérésével a szociológusok is foglalkoznak. Azt a mérőszámot, amely egy adott időpontban egy adott területen jelzi a képek számát, képsűrűségnek nevezik. Magától értetődően az emberi civilizációtól távol eső természeti tájakon, például egy sivatagban – amelyen átutazva órákon át gyakorlatilag ugyanazt látjuk – ez az érték nulla/km2 is lehet. A világvárosok sétálóutcáin és bevásárlóközpontjaiban viszont több tízezer is jut egy km2-re.

Helmut Langer a nagyvárosi utcaképet vizsgálva még 1985-ben megállapította, hogy van egy bizonyos határ, amelyen felül hiába éri az embert számtalan vizuális inger, nem tudja őket felfogni. A tudatos szint feletti vizuális ingerek szinte kioltják egymás hatását, és mintegy az érzékelés peremére kerülnek. Ezt a jelenséget nevezi Langer vizuális inflációnak.[1]

Napjaink embere − nagyrész a média által termelt fizikai képek dömpingje miatt − gyakran éli át a vizuális infláció jelenségét, hiszen jóval több vizuális impulzussal találkozik, mint amennyit képes feldolgozni. Számtalan kép mellett sétálunk el nap mint nap úgy, hogy nem tudatosul bennünk a létük.



[1] Langer, Helmut: Visuelle Gestaltung − visuelle Inflation. In: Format, 17/2., 1985. 17-24. old.