Skip navigation

VIII.2.1. A játékfilmek, sorozatok befolyásoló ereje

Hatásuk a gyerekekre:

A játékfilmek viselkedésmintákat közvetítenek, részt vesznek a szocializációban. Akkor van baj, ha a gyerek több és erősebb mintát kap a tévéből, mint a családjából. Pl. egy 2012-ben publikált felmérés szerint a 8 és 14 év közötti fiúk közül többen Harry Pottert, Jack Sparrow-t vagy Pókembert nevezték meg példaképként. A fiktív példaképek nem tudnak igazi kapaszkodót adni a valóságos élethelyzetekben. Fontos, hogy a szülők megbeszéljék gyermekeikkel a játékfilmekben látottakat, segítsenek feldolgozni azokat, illetve az, hogy a gyerekek csak az életkoruknak, érettségüknek megfelelő filmeket lássanak.

Hatásuk a felnőttekre:

Az egészséges pszichéjű, értelmileg ép felnőttek különbséget tudnak ugyan tenni a valóság és a fikció között, ám esetükben is szükség van a megfelelő mennyiségű háttérinformációra. Ha túl sok időt tölt a felnőtt filmnézéssel, nehezebben tud visszazökkenni a valós élethelyzetekbe

Óvakodni kell attól, hogy a filmnézéssel töltött idő elvegye az időt a valóságos élmények átélésének lehetőségétől, az emberi kapcsolatokról A filmnézés alapvetően magányos tevékenység, akkor is, ha az ember társaságban műveli – fontos lenne, hogy legalább a látottakat beszéljék meg az együtt mozizók!

Hatásuk az idősekre:

Az idősek számára sokszor a televíziózás jelenti a legfőbb szórakozást. A túl sok film- és sorozatnézés azonban csökkentheti valóságérzéküket – főleg akkor, ha más irányból nem éri őket elegendő inger, élmény. Előfordulhat, hogy összekeveredik bennük a film és valóság, egyiket a másikra vetítik. (Ezt példázzák az olyan jelenségek, mint amikor gyűjtést indítottak Isaura kiszabadítására, Esmeralda szemműtétjére, vagy „letámadták”a Jockey Ewing-ot megformáló színészt.)