- Médiaelmélet
- Bevezető
- I. Médiaelméleti alapismeretek: alapfogalmak, területek, feladatok
- II. Médiaelméleti alapismeretek: szereplők, színterek, folyamatok
- III. Médiatörténeti alapismeretek: a nyomtatott sajtó
- IV. Médiatörténeti alapismeretek: a fényképezés és a film
- V. Médiatörténeti alapismeretek: a rádió és a televízió
- VI. Az újmédia világa
- VII. Új jelenségek, átalakulások a média világában
- VII.1. A médiafogyasztási szokások megváltozása és a médiaszakmák
- VII. 2. Új jelenségek a médiában: tabloidizáció, infotainment, transzmédia
- VII.3. A média teremtette virtuális valóság és annak dilemmái
- A VII. fejezet összefoglalása
- A tananyag elsajátítását segítő feladatok
- A tananyag elsajátítását ellenőrző kérdések
- VIII. A média hatása
- IX. A média etikai vonatkozásai és szabályozása
- X. Média és vizualitás
- X.1. A fizikai képek jelentőségének növekedése és a média térnyerése
- X.2. A vizuális kultúra, a vizuális művészet és a média viszonya
- X.3. A média hatása a művészetre
- X.4. Médiatechnológia és művészet, intermédia, multimédia-művészet
- A X. fejezet összefoglalása
- A tananyag elsajátítását segítő feladatok
- A tananyag elsajátítását ellenőrző kérdések
- Felhasznált irodalom
VII.1.2. Tartalomkészítés a tömegkommunikáció korában, az újmédia korszaka előtt
A hagyományos tömegkommunikációs eszközökre az volt jellemző, hogy kevesek szólítottak meg hatalmas tömegeket. Nem volt mindenki számára adott az a lehetőség, hogy a széles nyilvánosság számára elérhető információkat tegyen közzé.
Ahhoz, hogy valakinek a cikkét leközöljék a lapok, vagy műsoridőhöz jusson valamelyik rádiónál, televíziónál, évekig kellett tanulni, gyakornokoskodni. A „szamárlétra” megjárása volt a garancia arra, hogy ha valaki odajut, hogy alkalma adódik megszólítani a nyilvánosságot, akkor azt a lehető legnagyobb szakmai tudás birtokában, a lehető legnagyobb felelősséggel tegye. A rovatszerkesztők, felelős szerkesztők kíméletlenül visszadobták a rosszul megfogalmazott mondatokat, a gyenge minőségű anyagokat. Igaz, az egyes médiatartalmak elkészítésére általában több idő állt rendelkezésre, a témákban jobban el lehetett merülni. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a tény- és véleményműfajok elkülönítésének, szigorúan betartották a műfaji követelményeket.
Az újmédia korszaka előtt a tartalomkészítők valóban nagyhatalmú kapuőrök voltak, akik jelentős hatást tudtak gyakorolni a társadalomra. (Különösen igaz volt ez pl. a rendszerváltás előtti Magyarországon, amikor csak egy televíziót lehetett fogni.)
Természetesen mindig voltak olyanok is, akik érdemtelenül kerültek ezekbe a kiváltságos pozíciókba, illetve odakerülésük oka nem (csak) a szakmai felkészültség volt, hanem a protekció, a politikai/gazdasági érdek. Összességében azonban sokkal nagyobb szűrésen mentek át az információk, mint napjainkban. Az információk formába öntését szinte minden esetben bizonyos professzionalizmus jellemezte, hiszen azt nem laikusok, hanem szakemberek végezték.