- Médiaelmélet
- Bevezető
- I. Médiaelméleti alapismeretek: alapfogalmak, területek, feladatok
- II. Médiaelméleti alapismeretek: szereplők, színterek, folyamatok
- III. Médiatörténeti alapismeretek: a nyomtatott sajtó
- IV. Médiatörténeti alapismeretek: a fényképezés és a film
- V. Médiatörténeti alapismeretek: a rádió és a televízió
- VI. Az újmédia világa
- VII. Új jelenségek, átalakulások a média világában
- VII.1. A médiafogyasztási szokások megváltozása és a médiaszakmák
- VII. 2. Új jelenségek a médiában: tabloidizáció, infotainment, transzmédia
- VII.3. A média teremtette virtuális valóság és annak dilemmái
- A VII. fejezet összefoglalása
- A tananyag elsajátítását segítő feladatok
- A tananyag elsajátítását ellenőrző kérdések
- VIII. A média hatása
- IX. A média etikai vonatkozásai és szabályozása
- X. Média és vizualitás
- X.1. A fizikai képek jelentőségének növekedése és a média térnyerése
- X.2. A vizuális kultúra, a vizuális művészet és a média viszonya
- X.3. A média hatása a művészetre
- X.4. Médiatechnológia és művészet, intermédia, multimédia-művészet
- A X. fejezet összefoglalása
- A tananyag elsajátítását segítő feladatok
- A tananyag elsajátítását ellenőrző kérdések
- Felhasznált irodalom
III.2.2. A „filléres sajtó” (penny press)
Az első, nagy tömegekhez eljutó sajtótermékeket gyakran nevezik „penny press”-nek, mert az utcán a rikkancsok egy pennyért árultak őket. Ez az összeget azok a bevándorlók is meg tudták fizetni, akiknek az előfizetésre nem telt. A jutányos árnak köszönhetően ezek a lapok sokkal szélesebb tömegekhez eljutottak, mint a korábbiak. Ilyen volt például Benjamin Day lapja, a New York Sun (1833), amely 2 év alatt elérte a 15 ezres példányszámot. Akkor ez volt a maximum, amire a nyomdagépek képesek voltak.[1]
A politikusok érdekeit szolgáló pártlapok hagyományával szakítva a filléres lapok a mindennapi életre, a bűnügyekre, a katasztrófákra, a sporteseményekre, a botrányokra és a híres emberek ügyeire koncentráltak.
A filléres sajtó már a szenzációra utazott, az sem volt ritka, hogy bizonyos történeteket egyszerűen kitaláltak az újságírók. Az újságkiadást kereskedelmi vállalkozásnak tekintették, és azért is volt szükségük a szenzációkra, hogy megfelelő példányszámot érjenek el, mivel ezeket az újságokat jóval olcsóbban adták, mint a korábbi, előfizetésekre építő pártlapokat.
A filléres sajtó példányszámai és befolyása azonban még messze volt attól, amit a század utolsó évtizedeinek sajtómágnásai – köztük Pulitzer József – elértek. [2]